Hervadó fehér szegfűszál
Árváll az asztallap sarkán.
Hiába csipketerítő,
Kristály váza, hűs frissítő,
Mégiscsak elhal a virág,
És vele múlik a világ.
Elfonnyadnak a levelek,
Mert elmúlnak a szerelmek,
S ahogy lehullnak a szirmok,
Tompulnak a gyötrő kínok.
Elhervadó fehér szegfűszál…
Szívem örökké fájdogál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése