A gyermeki szív szétszaggatható,
Az álomvilág eltaposható,
A régi emlékek ellophatók,
De az érzések el nem kophatók.
A gyermeki szív felnőtté válhat,
Álmok helyett rám szürkeség várhat,
Múltba az idő lyukakat vájhat,
De lelkem társáért kiabálhat.
Szeretni valakit valamiért…
Szívem évezredek függönyén át
Dúdolja egykorvolt legszebb dalát,
S dobban a szív mindig… valakiért.
Mint hevesen zúduló jeges ár,
Elmosható az az emlék, az a nyár,
Mikor magányos szívem rád talált.
Nem hallottad, hogy társáért kiabált.
Szívem évezredek függönyén át
Érezheti a régi csalódást;
S dúdolja szívem gyászos himnuszát,
Hogy egykor régen némán kiabált.
S dobban a szív mindig… valakiért.
Első szerelmem el nem felejtem,
Bár emlékeim ma már csak én festem,
Hogy szeressek valakit valamiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése