Rémiszt a gondolat, hogy láthatatlanság
Von körbe az elkövetkező évek
Folyamán, mert szám néma, és lelkem retteg,
Hogy hiába igyekszem, nem leszek képes
Felülemelkedni saját érzéseim
Kavalkádján. mert felesleges akarnom,
Ha lényem engedetlen, kezem-lábam nem
Mozdul. Remegve kelek minden hajnalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése