Hosszú évek kitartása árán
Végre jutalommá ért a várás,
Összegyűltek az igazgyöngy szemek,
Miket gyönyörű lánccá fűzhetek.
Ám a gyöngysor, akár a boldogság,
Épp oly törékeny, s a múlandóság
Árnya körüllengi, mert az élet
Már el is múlik, mire széppé lesz.
S ha egyszer a gyöngysor széjjelszakad,
A gyöngyszem milliófelé szalad.
Össze tudnám szedni őket végre,
De emlékeznék a veszteségre.
Mert a friss csomó végleg ott marad,
Mint heg a szíven - a bántó szavak.
Összeseperhető széthullt léted,
De a gyöngyök sérültek, nem szépek.
Így lesz semmivé a volt boldogság,
Ha rátelepszik a múlandóság,
Mert mit összeszedni olyan nehéz,
Széttiporja a bánat és a vész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése