Még nem sírnak a bokrok és fák,
De szemükben már gyűlik a könny,
Talán ők megsajnálnak engem,
És nem csupán az átkos közöny
Jut nekem a borús világban,
Mikor körülöttem mindenki
Nevet. A felhők is gyászolnak,
Összegyűlnek engem temetni.
A rongyon újabb lyuk tátong ma,
A magány szakította seb s űr,
S sirat majd az ég meg fák, bokrok,
Néma ajkam meg csak tűr s tűr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése