Olyan könnyű volt az élet
Kisgyermekként egykoron;
A hallott tündérmeséket
Megélni mégsem tudom.
Olyan szép lett volna élni
Öröm-békével telve,
Olyan jó volna remélni,
Tizennyolc évem terhe
Nem taszít csillagbörtönbe.
Ugye a rongy még megvan,
Nem dobtátok sártengerbe?
A melankóliámban
Lassan oly mélyre süllyedek,
Hogy onnan nincs visszaút.
Lesz még erő, mely kivezet,
S feledem a mélabút?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése