A súlyos kulcscsomó megzördül, ahogy kattan a zár,
A hamutálban félig szítt cigaretta füstölög,
Neszezésként hallom, amint négy pár pókláb dübörög,
Majd öntudatra ébredek, a ház üres és sivár.
Lassan por fedi el a székeket, az asztallapot,
Nehéz, sötét drapériák zárják ki a világfényt,
A párkányról gaz vicsorog, nem mint egykor virágként.
Én már takarításra is alkalmatlan rongy vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése