Álomlepkék köröztek fejem felett,
Vágyakoztam szállni velük bárhová.
Tekintetem kilesett, esteledett.
Bíborra festett márványos alkonnyá
Nemesült a nappal. Angyalszárnyakon
Érkeztek a földre, s csipkefátyollá
Varázsolódott hűs rózsaszirmokon
A tündérvilág ölelő lényei.
Elgondolkoztam, bennük tán bízhatom.
Az éj idegen, bársonyos fényei
Magukhoz vonzották tekintetem, s én
Vártam, míg feltárultak rejtélyei.
Álomlepkék lebegtek, mint a remény.
Szárnycsapásaik színes kavalkádja
Elvarázsolt. Hittem, a világ enyém.
Megőrjítene a csodák hiánya,
Ha nélkülük kéne élnem életem,
Hisz engem így kap a boldogság szárnyra.
Márvány alkonyatot és csillagos éjt
Lassan felváltja a vakító hajnal,
S a lepkékkel veszítem el a reményt.
Nekem jó anyám az egyetlen angyal,
Ki ölébe von, karjába zár, ölel,
S szívén fekve nyugtat, míg tart a nappal.
Hisz az alkonyat már oly’ nagyon közel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése