Keservesen sír az őszi falevél,
Gyönge testét tépi, sodorja a szél;
Színt vesztett meghurcoltságában zokog
Az ég is. Így telnek éjek s nappalok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Rendszeres olvasók
Blogarchívum
-
▼
2010
(21)
-
▼
március
(20)
- Évezredek függönyén át
- Egyedül
- Rongyok ciklus: Voltak idők...
- Rongyok ciklus: Kötelék
- Rongyok ciklus: Ki vagyok?
- Rongyok ciklus: Rongy-vágy
- Rongyok ciklus: Őszi nappalok
- Rongyok ciklus: Láthatatlanság
- Rongyok ciklus: Seb és űr
- Rongyok ciklus: Lepkeszárny
- Rongyok ciklus: ?
- Rongyok ciklus: Őszi kép
- Rongyok ciklus: Igazgyöngy
- Rongyok ciklus: Olyan...
- Rongyok ciklus: Jég
- Rongyok ciklus: Csillagmesék
- Rongyok ciklus: Alkonyat
- Rongyok ciklus: Epilógus
- Rongyok ciklus: Duna partján
- Rongyok ciklus: Néhány csepp könny
-
▼
március
(20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése