Voltak idők az életemben,
Amikor másról képzelegtem,
Mint amit a Sors nekem szánt,
Elém tett néhány ingoványt,
De megy tovább a megszokás,
S egyre jön az elmúlás.
Hát így kell élnem az életem,
Nem úgy, ahogy képzeltem.
Tovább, tovább, tovább...
Mindig jöhet még új s csodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése