Mikor majd esztendők múltán
Felrémlik bennem az agg múlt,
Az emlékezés bús könnye
Tódul szemembe, s kifakult
Érzések egyvelege szánt
Végre utat a közönybe.
Az emlékezés törékeny,
Mint a színes lepkék szárnya,
Lágy hullámzást űz vadságba,
Hogy ki elég bátor, lássa,
Miként lesz fojtó köddé egy
Egykor volt kisleány álma.
A múlt, mint egy vén kísértet,
Mindig belengi napjaim;
Ha akarnék, sem futhatnék,
Mert visszhangozza szavaim.
Szép volt egykoron az élet,
S bár mennék, vissza nem juthatnék
Az elmúlt ifjúságomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése